2015-ben az apósommal jártam a bőrgyógyászatra, mert amint az alábbi képsoron is látható, nagyon rosszul nézett ki a lába. Novemberre annyira elfajult a dolog, hogy már nem tudott lábon állni addig sem, hogy megborotválkozzon. Ő az akkor 77 évnek ellenére legalább 3 x borotválkozott hetente, ha nem négyszer. Szóval, akkor olyan szőrös volt, mint Robinson, akinek nem volt hol borotválkoznia.

Amikor láttam az elkeseredett szemét, csak arra gondoltam, hogy valahogyan meg kell oldani ezt a problémát.

A nagy véletlen folytán akkor találkoztam egy doktornővel, amikor már tényleg tele volt a papa hócipője, de már az enyém is, hogy nem tudunk segíteni neki. Először csak beszélgettünk, panaszkodtam milyenek az orvosok ( nem tudtam, hogy ő is az - elég ciki volt utána ). Elmondtam, hogy hosszú évek óta van fülzúgásom. Csak hallgatott majd az ebéd végén azt mondta, hogy ad nekem valamit két előadás között ( egy egész napos előadáson voltunk). Amikor eljött a szünet, adott két tablettát, amit kérdés nélkül bevettem és már 20 perc múlva fülig ért a szám, amit jeleztem is felé. Nem voltam bágyadt és a fülzúgásom is elmúlt.

Az előadás végén megköszöntem és elmeséltem neki a papa történetét. Azzal váltunk el, hogy elküldöm a fényképeket a papa lábáról és megnézi, mit tud tenni. Utána beszéltünk telefonon és egyeztettünk egy vasárnapi délutánra, hogy eljön felállítani a diagnózist. Hát én erre nagyon kíváncsi voltam, hisz saját szememmel láttam, hogy az Egészségügyi Szolgálat Szakorvosi Rendelőintézetében (régen SZTK) hogyan csinálták a diagnózis felállítást a bőrgyógyászok. Távolról, mintha leprás lett volna az öreg.

Meglepetésemre a doktornő más volt. Ő megfogta a lábat, meghallgatta a tüdőt, megmérte a vérnyomást, majd írt receptet, de nem orvosságra, hanem kenőcsre. És adott pár szem tablettát abból, amit már én is teszteltem egy héttel előtte. Csütörtökig volt elég, akkor jött neki új szállítmány, de addig egy nagyon érdekes dolog történt.

A papa bevett vasárnap este 1 tablettát, hétfőn reggel és este 1-1 szemet, kedden reggel 1-et és már megborotválkozott, mire mentünk megnézni. Vaou, mi történt? Nem fáj a lábad? Kérdeztem. A válasza meglepő volt. De fáj, de csak egy kicsit válaszolta.

Ez mind semmi, szerdán eltűnt a lakásból és senki nem tudta hova lett. Lementem az utcára és a papa velem szemben jött az üzletből egy bevásárló táskával. Én meg csodálkoztam. Papa héééé--- és a lábad?

Mi lenne, semmi, nem fáj. Úgy nézett rám, mintha soha nem is fájt volna a lába. Azóta is rendben van és rendszeresen szedte és szedi is a molekuláris hidrogént. Most váltottunk tablettáról kapszulára, ami még hatékonyabb mert ásványi anyagokat is tartalmaz.