JOBBAN BÍROM A STRESSZT

Stressz!

Széles körben elterjedtté vált az a felfogás, mely szerint problémáink gyökere a megnövekedett külső nyomásban, a stresszben keresendő. „Egyre nagyobb terhelésnek vagyunk kitéve” – hallani nagyon sokszor. „Nagy rajtunk a nyomás.”

Én még akkor is vitába szállnék ezzel a megközelítéssel, ha igaznak tartanám, hogy a külvilágból ránk nehezedő teher sokkal nagyobb lett annál, amilyen korábban volt.

Stressz, A Word, Betűk, ÖsszeomlásElsősorban azért nem értek egyet a fent említett stresszel kapcsolatos gondolattal, mert félrevezeti az embereket. Azt az érzést kelti, hogy nehézségeinkre az a megoldás, ha elkerüljük a stresszt, ha kíméljük magunkat. Nem tudom elfogadni azt a szemléletet, amely pipogyának, törékenynek, kiszolgáltatottnak tünteti fel az embert, és ezt a tanácsot, sugdossa a fülébe nap mint nap, újra és újra: „kíméld magad, kerüld el la stressz”.

Sokkal hasznosabbnak és előrevivőbbnek tartom, ha az embereket megismertetjük tényleges, létező, bár lappangó képességeikkel.

Lappangó képességek?

Igen! Én azt az igazságot képviselem, hogy az ember sokkal-sokkal többre képes annál, mint amennyi mai világunkban ebből megnyilvánul.

Láthatta. Már egy kis segítséggel is jóval erősebbé, strapabíróbbá tehető. Az immunrendszere megerősíthető, és elérhető az az állapot, amelyben nagy ívben elkerülik a betegségek. Panaszmentessé tehetőek az olyan megterhelő élethelyzetek is, mint például a menstruáció, a változókor, vagy éppen a valóban megnövekedett igénybevételt jelentő várandósság. Rövid idő leforgása alatt még az idősebbek is látványosan jobb állapotba hozhatóak.

Mindez itt van a szemünk előtt, csak eddig nem láttuk.

Most már Ön is tudja, hogy az emberi szervezet sokkal többre képes, mint azt valaha is hittük volna.

Mindenkinek fontos lenne tudnia arról a tényről, hogy az ember annál sokkal-sokkal több terhelést képes elviselni, mint amennyi napjainkban ránk nehezedik.

Nő, Kétségbeesett, Szomorú, KönnyekNem fogadom el megoldásként azt, hogy a stresszt kellene elkerülni. Nem is nagyon látom, miképpen lehetne ezt megvalósítani. Bújjunk el valahová? Öltözzünk páncélba? Állandóan fertőtlenítsünk? Járjunk maszkban az utcán? Minden kézfogás után mossunk kezet? Meneküljünk el a konfliktushelyzetek elől?

Ezzel a gyengeségünket, esendőségünket ismernénk el. Csakhogy nem vagyunk azok! Sem gyengék, sem esendőek.

Elmenekülés, védekezés helyett támadunk. Ismert az ősi bölcsesség: „A legjobb védekezés a támadás.”

Így igaz.

Az „ellenséget” már kiismertük. Megtaláltuk a gyenge pontjait.

Az ellenség nem más, mint azon tényezők összessége, amelyek megakadályozzák, hogy érvényre jussanak eredendő, csodálatra méltó, természet adta képességeink.

Csak addig számított komoly ellenfélnek, amíg „kémeink”, a nagy tudósok, fel nem fedezték az ellenszereit. Az ellenfél sokkal gyengébb, mint azt valaha is képzeltük.

„mostanában elég nagy stressz alatt voltam, és ezt is sokkal jobban viseltem”
• „amikor extra megterhelés ér, simán bírom azt is”
• „jobban bírom a stresszt, nagyobb lett a teherbíró képességem”

Egészségünk ellensége sokkal jobban legyőzhetővé válik, ha megszüntetjük a minőségi éhezést.

Nem is olyan nehéz győzelmet aratni az egészségért és a boldog életért vívott harcban.

 

(Forrás: Dr.Lenkei Gábor könyvéből:  Miért van szükségük az egészséges embereknek vitaminpótlásra?)

Comments

comments

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás